Timmy Simmonsnak hívnak, és az Elchaster Roadon 30/B-ben lakok a mamával meg a papával. A papa magas, szemüveges és az embereken segít a kórházban, a mama pedig nagyon szép és házakat ad el olyanoknak, akiknek az éppen nincs. A papa azt mondta, hogy mi azért nem költözünk házba, mert kis család vagyunk, nekünk elég egy lakás is. Nagyon szeretem a mamáékat, csak mostanában zavar, hogy nem hiszik el, hogy láttam azt a manót a fürdőszoba tükrében. Pedig mondtam nekik, hogy ez nem is olyan kis manó, hanem akkora mint én, és mindig olyan furcsán néz. Néha suttog is, de nem értem, hogy mit. Jellemző, hogy mikor este kimegyek pisilni, mindig ott van, de ha szólok valakinek, akkor meg eltűnik.
Nem félek tőle, de kicsit ijesztő, mert mindig néz, amikor kint vagyok a wc-n este. És az nagyon zavar, hogy suttog és nem értem, meg így a fogait vacogtatja. A múltkor viszont megszólalt, és megkérdezte, hogy mennyi idős vagyok. Mikor mondtam neki, hogy hét éves leszek, csak annyit mondott, hogy akkor már elég idős vagyok a feladatra. Aztán megkért, hogy segítsek neki kijutni a tükörből, de amikor azt mondtam, hogy anyuék nem örülnének neki, elkezdett nagyon gyorsan hadarni, és idegesen pörgette a fejét. Majd azzal búcsúzott el, hogy még kétszer fog megkérni, és ha nem segítek, akkor csúnya dolgokat fog csinálni.
Nagyon megijedtem, és reggel persze elmondtam anyuéknak, de ők nem igazán akarták elhinni, azt hiszem. Aztán bevittek a fürdőszobába, és elmondták, hogy itt nem lakik senki, nem kell félnem, biztos csak képzelem vagy álmodom. Nem tudom kinek kellett volna hinnem, mindenesetre másnap este már Bloomerrel, a németjuhászunkkal mentem ki megnézni, ott van-e. Nem is kellett pisilnem, de nagyon izgatott ez a manó. Ott volt. Mérgesnek tűnt, de nyugodtan kérdezte meg Bloomer nevét, és megint azt akarta, hogy segítsek neki, de én azt mondtam, hogy biztos valami gonoszság miatt zárták oda, ezért jobb ha ott marad. Erre elkezdte csapkodni az üveget belülről, kinyújtotta a nyelvét, és azt kezdte ordítozni, hogy anyunak rossz lesz a holnapi napja. Nagyon csúnya volt az arca, el is takartam a szemem, és elkezdtem anyunak kiabálni. Bloomer ugatott, én már sírtam, mire odaértek anyuék. Nagyon idegesek voltak, de aggódtak is azért.
Másnap anya nem ment dolgozni, mert nagyon fájt a feje, ráadásul kapott egy telefont, hogy a nagyi meg a papi autóbalesetet szenvedtek. Én nagyon megijedtem, mikor anyu elkezdett sírni, ezért elmondtam neki, hogy mit mondott a manó, ő meg azzal küldött a szobámba, hogy ne most fárasszam az élénk fantáziámmal. Egyedül csak Bloomer hitt nekem. Aznap este megint együtt mentünk, de később mint szoktunk, mert apa folyton járkált, hogy ellenőrizze, nem-e megyek megint a fürdőbe. Aztán később felébresztettem Bloomert, és együtt megint bementünk. Kajánul mosolygott. Megkért, hogy segítsek, én pedig anyu miatt megkérdeztem, hogy mit kell tennem. Ő azt mondta, hogy be kell törnöm az üveget, és akkor ő kiszabadul. Emlékeztem, hogy apa a szerszámait a fogas alatt tartja, ezért kiosontam érte. Mire visszaértem, Bloomer szemei furcsán ragyogtak, a manó meg csak vigyorgott és üdvözölte, hogy megjött az eszem. Apa kalapácsa nagyon nehéz volt, de minden erőmet összeszedtem, hogy betörjem az üveget, és végre jó legyen anyunak. Azonban mikor már majdnem ütésre emeltem volna, Bloomer irdatlanul elkezdett ugatni, a manó pedig idegesen nagyon csúnyákat kiabált Blommernek, nekem pedig azt mondta, ezt megkeserülöm. Nem értettem miért, pedig már majdnem kiütöttem az üveget, de hirtelen valaki elkapta a kezem. Apa volt.
Csúnyán leszidtak. Másnap hallottam anyut sírni, hogy nem elég a baja, de még nekem is teljesen elment az eszem. Apa valami pszichiáterről beszélt, anyu meg idegesen cigarettázott. Én meg féltem, mert tudtam, hogy eljátszottam a manónál az összes esélyem. De akkor most mi lesz? Szembe kellett szállnom a manóval, de anyáék bezárták a fürdőajtót éjszakára. Nem mertem elaludni sem. Egyszer aztán Bloomer felkelt az ágy mellől, és nagyon halkan átment anyáékhoz. Mikor visszajött, nagyon de nagyon furcsák voltak a szemei, a kulcs meg ott volt a szájában. Elővettem a papától kapott bicskámat, és kimentünk Bloomerrel. Most viszont nem volt sehol. Elkezdtem szólítgatni, de nem jött. Egyszer aztán hirtelen ott volt. Mogorvának tűnt, és a fogait csikorgatta. Mondtam neki, hogy meg fogok vele küzdeni. Ő elnevette magát, Bloomer megint elkezdett ugatni, én ráütöttem az üvegre a késsel, de csak egy apró kis törést sikerült összehoznom. Ebből aztán hirtelen egy ronda kéz nyúlt ki, és elkapta Bloomert. Közben anyáék kintről az ajtót feszegették, mivel bezártam. Szegény Bloomert ekkor vágta meg több helyen egy éles tárggyal a manó keze, miközben ő meg a tükörből nevetett hangosan. Iszonyatosan féltem, mert a tükör tetejéről elkezdett folyni a vér, Bloomer pedig elterült, és őbelőle is folyt a vér. Sok vágást kapott, de én is megsebeztem a manó kezét. Üvöltve, teljesen elváltozott arccal kiabált csúnyákat, mígnem apa betörte az ajtót. Arra persze a manó megint eliszkolt, én meg ott álltam csupa vérben, egy véres bicskával és szegény Bloomerrel. Anya hányt, apa a falnak dőlve tátott szájjal nézett maga elé.
Másnap senki nem szólt hozzám. Apa sem és anya sem. Én hiába magyaráztam nekik az igazat, folyton csak a szobámba küldtek. Aztán apa mondott valamit anyának, anya elsírta magát és apát kezdte ütlegelni. Aztán rágyújtott. Mintha megegyeztek volna valamiben. Nagyon titokzatosak voltak. Egyszer csak apa bejött a szobámba. Azt mondta, öltözzek, elmegyük a Whitegard tóhoz. Nem értettem. Mikor odaértünk, apa adott inni egy kis kólát, de elég keserű íze volt. Majd átölelt, és ő is sírt, azt mondta, hogy nem érti, miért lettem ilyen beteg, és hogy tudja, hogy nem vagyok szörnyeteg, de nincs más választása. Nagyon sírt. Megmondom őszintén, kicsit elálmosodtam, így az utolsó szavaira már nem is nagyon emlékszem.
Mikor felébredtem, a fürdőszobánk előtt feküdtem. Nem tudom, hogy kerültem ide, de láttam apát amint a tükör előtt sír. Nagyon feldúltnak látszott, aztán egyszer csak felemelte az öklét, és a tükör irányába csapott. Mikor épp odaért volna a keze, hirtelen megjelent a manó, és csak annyit mondott, hogy ezaz Charlie, kezdődhet a buli. Ekkor apa betörte az üveget, a manó pedig egy szempillantás alatt apa mögé állt és megharapta a torkát, majd a kis késével elkezdte szurkálni. Hirtelen anya futott el mellettem, majd mikor meglátta, mi történik a fürdőben elkiáltotta magát. Látszott, hogy megijedt, de felkapta az ollót, ami ott volt a hajszárító mellett, és elkezdte a manót böködni. A manó éktelen ordítással nyugtázta minden sebét, és anyát is sikerült megvágnia, mígnem azért végül anya győzött, a manó meg valami nagyon csúnyát kiabált, mikor elterült a földön. Apa sem mozdult meg, anya pedig az ajtó sarkának támaszkodva sírt. Tekergette a fejét, és üvöltött.
Felkeltem. Meglátott. Elborzadt, kifehéredett és még jobban elkezdett üvölteni. Ott álltam előtte csupa vizes ruhában, és nem értettem mi volt rajtam ennyire ijesztő. Szépségét eltorzított az üvöltés és a sírás. Pedig csak annyit mondtam neki, hogy látod anya, én nem hazudok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése